3. FEJEZET - Best Thing - One Direction Fanfic

Best thing...
3. fejezet
Hullámok tengerében


Sziasztok! (:

A mai nap óriási meglepetés ért, ugyanis ELÉRTÜK AZ 1000 OLDALLETÖLTÉST! Elképzelhetetlenül büszke vagyok, főként rátok, srácok, amiért ennyi segítettetek nekem mindenben, de legfőképpen Dodóra, aki az egyik legjobb barátnőm, és aki a legfőbb oka, hogy kitartok a blogom mellett!

Köszönöm nektek! (:

Ünneplésül itt harmadik fejezet, ami nem lett túl jó, hiszen sebtében állítottam össze, de egyszerűen képtelen voltam a mai nap úgy lefeküdni, hogy nem ünnepeltük meg ezt a csodás napot! (:

Csók mindenkinek! (:, - Ciara

A cél ott lebegett a szemem előtt, nekem csak el kellett kapnom. Miközben átszeltem a szobát - Justinnal a nyomomban - eldöntöttem, hogy igenis, megváltoztatom az életemet.
Sohasem voltam átlagos, de nem a különleges értelemben, hanem az unalmasban. Nem tartoztam azokhoz a mindennapi lányokhoz, akik buta dolgokat képesek tenni azért, hogy aláírást vagy fényképet szerezzenek kedvencüktől, aztán amikor az megvan, akkor úgy sikoltoznak, mint akit éppen megölni készülnek.
Nem, határozottan állíthatom, hogy én sohasem voltam ilyen. Mindig is a csendes kategóriába tartoztam - ha fájt valami, magamba tartottam, ha bántott valami, magamba tartottam, úgy, ahogyan minden más negatív dolgoz az életemben. Sohasem osztottam meg semmit senkivel, bár tény, hogy nem is nagyon tudtam volna. Anyámra ugyebár nem számíthattam a válás miatt, Apa pedig egyáltalán nem alkalmas arra, hogy kisírjam a vállán magamat. Egyedül Diana barátnőm volt az, aki meghallgatott, és tanácsokat is adott, de ő viszont már a hétköznapi, sikítozó lány kategóriába tartozott. Így hát őt is kihúztam.
Unalmas voltam, és zárkózott. Sohasem mutattam ki az érzéseimet senkinek, még annak a maroknyi barátikörömnek sem. De nekem jó volt így - vagyis, nem volt jó, hanem inkább elviseltem. Igen, ez a helyes kifejezés.
Eltűrtem életem minden egyes semmitmondó napját, hogy aztán felkelve megéljek egy másikat. Viszont a várva-várt változás sohasem következett be - én ugyanolyan maradtam, mint mindig.
Persze, mindig törekedtem arra, hogy ha majd egyszer egyedül élő - mert hát ki a franc akarna velem lenni? - vén lányként meghalok, akkor az emberek úgy emlékezzenek rám, mint Sophie-ra, aki kedves volt mindenkivel. Próbáltam segíteni azokon, akiknek szüksége volt rám, még úgy is, hogy én sohasem fogadtam el a nekem felkínált kezet.
Sokszor úgy érzem, hogy az életem olyan, mint egy pohár víz: íztelen. Se íze, se bűze, de még színe sincs. Átlátsz rajta, és tökéletesen tudod, hogy mi vár az üveg másik oldalán. Viszont azon a napon, amikor Justin, Jason és Scott meglátogattak, valahogy megfordult bennem ez az érzés. Úgy éreztem, hogy a jövőm közel sem olyan biztos már, mint ahogyan addig hittem.
És tényleg nem.
Miközben ezt átgondoltam, már be is értem a kicsinyke dohányzóasztal elé, ahol Jason és Scott ültek.
- Na végre, királylány, megérkeztél! - állt fel Scott a helyéről. A szivarjának már nyoma sem volt, szerencsére, mivel utálom a cigifüstüt.
Hátrapillantottam Justinra, akit mindössze negyed órája ismertem, de mégis úgy éreztem, hogy rokonlelkek vagyunk. Barátságosan, bátorítóan elmosolyodott, mire én leültem a Scottal szemben lévő fotelbe.
- Na szóval - kezdett bele rövid torok köszörülés után Jason. - Három szerződést kell aláírnod. Mielőtt elolvasnád, szeretném leszögezni, hogy reggel mindhármat elküldtem apádnak emailben, aki rábólintott a dologra. De azért olvasd el mindenképp!
Bólintottam, majd elkezdtem olvasni a hosszú sorokat. Legalább negyed órán keresztül ültünk ott, mire elolvastam. De megérte.
Abban a pillanatban, amikor kezembe ragadtam a tollat, hogy aláírjam a nyomtatványt, valami tudatosult bennem.
Aznap kaptam egy lehetőséget - egy lehetőséget, amit semmiképp nem szabad visszautasítani. Talán híres leszek, talán nem; talán szeretni fognak az emberek, talán nem. De akkor is megvolt rá az alkalmam, hogy bizonyítsak. És éppen ezért vagyok marhára szerencsés.
Sok - de még mennyi! - embernek még csak lehetősége sincs arra, hogy megmutassa mit tud. Én pedig az ölembe kapom ezeket a perceket - sőt, házhoz jöttek.
Aztán a tollam hegye megérintette a vékony lapot, és az aláírásom mintáját hagyta rajta.
Vége, nem vonhatom vissza. Az életem megváltozott. Már most, pedig szinte semmit sem történt... vagy mégsem?
- Gratulálok, Kirlálylány! - mosolyodott el Scott, akik már régről csodáltam.
- Ügyes voltál - ölelt meg Justin.
- Remek, végre mehetek haza! - kiáltott fel Jason.
Elmosolyodtam, majd elköszöntem Jasontől és Justintól, akik éppen indulni készültek. Scott még maradt, mert szeretett volna beavatni a piszkos kis részletekbe...
- Nos Királylány - szólalt meg, miután hangos huppanás után elfoglalta helyét az egyik kanapén. - Megírtam a programodat egy hónapra előre, de mielőtt átadnám, valami mást kell megmutassak neked. A stúdió lelkemre kötötte, hogy magyarázzam el neked, hogy nem volt még példa arra, hogy egy kezdő, ismeretlen előadónak ennyi pénzt adnak volna előre, úgy hogy még nem is ismerik. De tudnod kell, hogy Justin meggyőzte őket, hogy a duett után óriási rajongótáborod lesz.
- Úgy éred, hogy máris megkapom a pénzt...? - hitetlenkedtem. A szerződésben valami olyasmi állt, hogy a pénzt Jason fogja megtárgyalni a stúdióval. Hmmm....
- Igen, úgy - mondta, majd előhúzott egy csekket a zakója belső zsebéből. A kezembe adta, én pedig...
...elképedtem.
A csekken olyan összeg állt, amit valószínűleg akkor sem kerestem volna, ha még tízszer megszületek, plusz Apu mostani vagyonát is hozzászámoljuk.
- Ez... ez... - kezdtem bele, de megakadtam. Hirtelen émelyegni kezdtem, forgott körülöttem a világ...
- Na-na! - csitított Scott. - Ez egy egészen aprányi összeg a sztárvilágban! Ne aggódj! Ettől sokkal többet is fogsz kapni, ha majd befutsz!
- Aprányi összeg? - sipítoztam. - Scott, ez 500 000 font*!
Ajaj, a hangom valahogy nem stimmelt. Mintha féltem volna a szavaktól, amiket kiejtettem a számon. Mint amikor Voldemort nevét mondták a HP-ben...
- Hidd el nekem, lesz ettől több is! De azért igazán vicces az elképedésed. Egyébként pedig, ez a csekk már nem érvényes. Apád beváltotta, majd az egészen átutalta a bankszámládra.
- Nekem nincs is bankszámlám - ellenkeztem. Nehogy már egy ilyen összeget máshova utaljanak el!
- Nem volt, de most már van - jelentette ki. - Csináltam nekem, úgy, ahogyan twittert és facebook profilt is csinálni fogok. Együtt jár a sztársággal, hogy van bankszámlád.
- De én nem vagyok sztár - ellenkezdtem.
- Még nem vagy sztár - helyesbített. - De az leszel. Figyeld meg, egy hónap múlva már óriási koncertjeid lesznek!
- Az lehetetlen. Nincs akkora tehetségem!
- Tehetséges vagy, és van egy remek menedzsered - fényezte magát. - Mi kellhet még?
Felnevettem. - Semmi!
- Na látod - kacsintott. De most egyeztessük a tervet!
- Rendben - bólintottam.
Azzal előhúzott egy A/4-es lapot a mappájából. (Megjegyzem, az ő mappája sokkal véknyabb volt, mint Justiné, talán azért, mert én még nem futottam be, ahogyan Scott mondaná.)
A tervet egy szóval is tökéletesen tudnám jellemezni: sűrű! Majdnem minden napra kaptam valami feladatot, volt olyan, hogy a hétvégéket is betöltötték. De szerencsére Scott megmagyarázta nekem, hogy mire ez a hajtás.
- Azért ilyen sűrű a programod, mert a stúdió kikötötte, hogy ha már ennyi pénzt adnak neked az első albumodra, akkor legalább legyen kész egy hónap alatt. Ami azt illeti, az egész albumot egy hét alatt fogjuk felvenni, de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük az elejétől! Hányadika is van ma? Ja igen, három. Szóval, ma írtuk alá a szerződéseket, mind a hármat. Egyet Justinnal, egyet velem, egyet pedig a stúdióval az albumodról.
Holnap szerda, azaz negyedike, és holnap után, csütörtök, azaz ötödike. Szabad vagy, az egyetlen feladatod, hogy összepakolj a hétvégére, ugyanis hatodikán utazunk Rómába. Hetedikén, szombaton is ott leszünk, majd csak nyolcadikán, vasárnap fogunk hazajönni. Stimm?
- Stimm - bólintottam. - De mi a francért megyünk Olaszorságba?
- Mert Justin meghívott. Tudja, hogy remekül írsz dalokat, így hát úgy döntött, hogy ezt ketten együtt fogjátok megírni. Megjegyzem, szerintem a srác beléd van zúgva, na de mindegy. Szóval vasárnap hazajövünk, hétfőn felvesszük a dalt Anglia legjobb stúdiójában. Elég népszerű a világ minden pontján. Kedden, azaz tizedikén megint utazunk, de most Párizsba, hogy leforgassuk a klipet. Remek, nem kell eltátani a szádat...Mehetünk tovább? Jó. Szóval tizenkettedikén, csütörtökön már jövünk is haza, de másnap, tizenharmadikán kezdődik csak az igaz hajtás. Több mint egy héten keresztül minden nap megjelenek egy emberkével, aki valahogyan át fog alakítani. Sminkessel, fodrásszal, kozmetikussal, meg ilyesmikkel, hogy a külsődet is rendbe tegyük.
Aztán, huszonegyedik jön a kedvencem, a várva várt pillanat a premier! Erre az alkalomra meghívtunk egy csomó hírességet, meg stúdióst és támogatót, hogy bemutassunk. Másnap pedig a nyilvánosság elé is kiterül a klip: az összes zenei csatorna és rádió megkapja. És ennyi volt a július! Augusztusról most még inkább nem beszélek, de otthon már készen van a terv.
Ja, és még valami: apád engedelmével kibéreltem neked egy 70 négyzetméteres lakást a belvárosban, hogy a lesifotósok ne találjanak meg. Minden stimm?
- Minden, de ez így...
- ...sok egyszerre, tudom, de most rohannom kell! Tárgyalok a stúdióval, a dalaidról. Megyek, megye, pusszancs!
- Pusszancs - válaszoltam volna a férfi szájából furcsának tűnő köszönésre, de egy szempillantás alatt eltűnt.
Miután elment, magamba roskadva öntudatlanul elmostam azt a pár bögrét, ami délutánról megmaradt, majd vacsora nélkül az ágyamba zuhantam, és a programot bámultam. Olyan hivatalos hangon volt megfogalmazva, így hát elővettem egy lapot meg egy tollat, és az én stílusomra írtam át. Még a múltat is beleírtam, vagy legalábbis az előző két napot. Miután átfogalmaztam, így nézett ki:

JÚLIUS 1.

JÚLIUS 2. Hívás Jason Starktól
Jason Stark, Justin Bieber menedzsere felhív egy ajánlattal, miszerint lehetőségem nyílik duettet énekelni Justinnal.

JÚLIUS 3. Szerződéskötés
Megkötjük a szerződést, amiben a közös szám és közös klip is benne van. + Egy másik szerződést kötök a menedzseremmel. + A stúdióval.

JÚLIUS 4.

JÚLIUS 5.

JÚLIUS 6. Komponálás
Justinnal és csapatával Rómába utazunk, hogy közösen megírjuk és megzenésítsük a dalt.

JÚLIUS 7. Komponálás
A római kirándulás második napja.

JÚLIUS 8. London
Hazautazás Rómából

JÚLIUS 9. Dal felvétele - Stúdió
Justinnal egy londoni stúdióban felvesszük a duettet.

JÚLIUS 10. Videoklipforgatás
Justinnal Párizsba utazunk, hogy klipet forgassunk.

JÚLIUS 11. Videoklipforgatás
A forgatás második napja.

JÚLIUS 12. London
Hazautazás Párizsbólból.

JÚLIUS 13. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott egy stylisttal és egy Stacy nevű nővel, aki beavasson a “sztárbizniszbe”.

JÚLIUS 14. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott egy fodrásszal.

JÚLIUS 15. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott egy sminkessel.

JÚLIUS 16. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott egy műkörmössel.

JÚLIUS 17. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott egy kozmetikussal.

JÚLIUS 18. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott, hogy elvigyen egy fogorvoshoz.

JÚLIUS 19. Átalakítás
8:00-ra megjelenik Scott egy masszőrrel.

JÚLIUS 21. Dal illetve klipremier
20:00-tól egy fogadással egybekötött premier a Royal Albert Hallban.

JÚLIUS 22. Szabadság

JÚLIUS 23.

JÚLIUS 24.

JÚLIUS 25.

JÚLIUS 26.

JÚLIUS 27.

JÚLIUS 28.

JÚLIUS 29.

JÚLIUS 30.


JÚLIUS 31.

Július utolsó hetének üressége aggasztott, ugyanúgy, mint ahogyan az ezernyi, fejemben robbantgató kérdések is.

Minek nekem saját lakás?
Honnan fogom azt kifizetni?
Mi lesz Apuval?
Miért utazok egy hónapon belül két helyre is?
Miért mentem bele ebbe az egészbe?
Meg fog változni az életem?
Miért írtam alá a szerződést?
Nem kellett volna...

Elkeseredtem, én hülye. Teljesen magamba zuhantam, mert féltem. Féltem, mert nem tudtam, hogy minek nézek elébe, és féltem a jövőtől, ami már kiszámíthatatlanná sűrítettek. Féltem, féltem és féltem - egészen addig, míg elő nem vettem ütött-kopott telefonomat, hogy megnézzem azt az emailt, amit még reggel kaptam.
Legalább hat percig töltött be a net - ezalatt rengeteget morgolódtam, és megfogadtam, hogy újdonsült pénzemből veszek egy új telefont másnap. No meg egy normális laptopot is, hiszen olyanom még úgysincs...
A levél egy számomra ismeretlen fiútól jött, a neve Larry Payne. Ki a franc lehet ez? - gontoltam, majd megniyottam a levelet.

Kedves Sophie!

Nem szeretnék tolakodni, de láttam a videóidat, és szerintem oltári tehetséges vagy. Nem is emiatt írok, hogy ömlengjek a hangodtól, hanem amiatt, mert találtam egy-két hibát az éneklésedben, amit kevés gyakorlással könnyen ki tudsz küszöbölni....